Találkozni valakivel

Találkozni valakivel Találkozni valakivel.

Mint semmiből jött szó, kép, hang, jel. Mint absztrakt festmény a csupasz falon, oda nem illő, kívülálló, más élet. Találkozni valakivel és néma csendben merengve dobálni a szavakat, azokat a nagyokat.

Hangosan vitatkozni az aggyal, szívvel barátságot kötve elfelejteni a felelősséget, és a mulandó élet örök titkát, száz év keresés után, megtalálni újra, sokadszorra.

Találkozni valakivel és tétovázni benne.

Tévedni a véletlenben, tévedni a biztosban, hibákat halmozni a jó követeként, bízni a sorsban és ráhagyni az összes felelősséget. Találkozni valakivel és akarni a kikerülhetetlen kudarcot.

Látni a jövőt, látni negatív hatását, látni a következményeit és nem tenni ellene semmit sem. Nem megelőzni a rosszat, hanem küzdeni a pillanatnyi jóért. Találkozni valakivel és ihletet kapni, életet meríteni a norma szerinti borzalmasból, utána örömmel kelni reggel és dúdolva aludni el, nem foglalkozni azzal, hogy nem örök.

Találkozni valakivel, találkozni valakivel semmiből jött szó, kép, hang, jel és kertelés, köret nélkül, a hangos csendben, papírra írt bölcsességek falai között, a szomszédban szunnyadó majdnem-múlt mellett, abban a percben, fülbe suttogni a pillanatnyi reménysugarat: szeretlek.