Megfeleljen az egyedülálló nő, Állami szülészet: szinglik kíméljenek!


KAd Olvasási idő kb. És hogy akkor milyenek az egyedülálló nők valójában? Természetesen nem ilyenek vagy olyanok, hanem annyifélék, ahányan vannak. Hogy milyen az életük ma közöttünk? Erről írt Kurucz Adrienn. Mert van készen jó néhány, változatosan bántó, illetve sértő, olykor kérdésbe csomagolt konzervmagyarázat arra, miért is nem megy férjhez valaki, miért él egyedül. Szerettem volna benézni a színfalak mögé, meglátni és megmutatni, mi van a sztereotípiák mögött, milyen ma Magyarországon egyedül élni nőként.

Inspiráció Miért azok a nők a legboldogabbak, akik sokáig vannak egyedül? Az intelligens nő távolságtartó egy randevún. Inkább vár a megfelelő személyre, minthogy a társadalmi nyomás miatt kössön ki egy kapcsolatban.

Beszélgetőtársakat a negyvenes korosztályból választottam, mert a negyven év sokak számára egyfajta lélektani határ, amíg férjhez menni, gyereket szülni kell ene és illene? Arról kérdeztem őket, a többi közt, hogyan élik meg az egyedüllétet kényszerűség-e, nyűg-e számukramagányosak-e olykor, vágytak-e, vágynak-e férjre, gyerekre, és milyennek látják a lehetőségeiket, a jövőt, a párkeresést.

Vannak-e olyan dolgok, amiket nem tudnak egyedül megoldani vagy sokkal könnyebb lenne, ha férfival élnének? Továbbá miként kezeli a környezetük a facérságukat, hogyan alakult át a családi élet, a baráti kör, miután mások házasodtak, szültek?

A legfontosabb cél: társat találni?

  • Megismerni az online szeminárium
  • Meet lépések
  • Az egyedülálló nők a legboldogabbak a legújabb tanulmányok szerint Írta: - Tetszik vagy sem, az egyedülálló nők száma egyre nő.
  • Арчи продолжал говорить, но Элли перестала переводить.
  • Férjeket rendelnek ki az egyedülálló anyák mellé? | hu

Ildi szerint: Ugyan dehogy! Azt mondja, míg régebben központi kérdés volt számára, hogy legyen valaki mellette, mostanra ez megváltozott. Már nem szükséges a jóllétemhez férfi. Azt hiszem, a nők túl sok energiát ölnek rosszul működő, számukra nem kielégítő kapcsolatokba is, iszonyú szeretetéhség van bennük.

Miért azok a nők a legboldogabbak, akik sokáig vannak egyedül?

Én idővel megtanultam, ahol nem szeretnek, ahol nem becsülnek, ahol nekem nem jó, onnan gyorsan tovább kell állni, nem kell mindenért küzdeni, míg bele nem pusztulunk. Arra kondicionáltak minket, főleg itthon, hogy kiszolgáljunk mindenkit, és ne legyünk fontosak saját magunknak. Nagyon kevés egyenrangú kapcsolatot látok, inkább húzzák le egymást az emberek ahelyett, hogy emelnék, és ez nem jó. Ő volt életem nagy szerelme.

Amikor lediplomáztunk, semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy elkezdjük a közös életünket, összeházasodjunk és gyerekeket csináljunk. Sajnos azonban neki még időre volt szüksége, de engem egyre inkább frusztrált, hogy toporgunk. Szakítottunk végül, de hosszú időn át tartott a se veled, se nélküled állapot, talán túl sokáig.

Én egy olyan férfira vágytam, aki tudja, mit akar: engem. De ezután sikertelen párkapcsolatok jöttek. Olyanok, amikre igazából nem is vágyik az ember, csak időre van szükség ahhoz, hogy felismerje, megfeleljen az egyedülálló nő ez nem jó.

És hogy egyedül jobb. Volt egy nagy törés az életemben, aminek a párkapcsolati viszonyulásomra is nagy hatása volt.

megfeleljen az egyedülálló nő vélemények meeting sites

Anyukám nagyon fiatalon halt meg, és tizenkilenc éves lehettem, amikor egyik pillanatról a másikra fel kellett nőnöm, beletanulni a háztartási feladatokba, a sebkötözésbe. Ebben az időszakban hagyott ott a párom, és az apukám is kihátrált az egész helyzetből. Ez volt az egyik fő megélésem akkortájt a férfiakkal kapcsolatban: ha gond van, eltűnnek.

Az egyedülálló nők a legboldogabbak a legújabb tanulmányok szerint

A második hosszabb kapcsolatomban, utólag visszatekintve, az anyaszerepbe álltam be elhunyt anyukámat is így tartottam életben. Ennek már azért lett vége, mert éreztem magamon, hogy valami nagyon nincs rendben, és belekezdtem az önismereti utazásba.

Sajnos azonban évek óta még csak randira se hívott senki. Pedig szerintem egész jó nő vagyok. Adok magamra, nőiesen öltözködöm, sokat mosolygok, nevetek, és az eszem is a helyén van. Az egyik leggyakoribb sztereotípia ez az egyedül élők kapcsán, hogy túl sokat várnak a férfiaktól.

Nem vagyok világszép nádszálkisasszony, és elszállva se vagyok magamtól, de a negyvenedik szülinapomon megfogadtam, hogy soha nem fogom többé elárulni magam.

Értékelje a cikket: Köszönjük!

Sokan történeteket gyártanak körénk, vagy az a narráció, hogy biztos véresszájú feministák vagyunk, vagy önzők, vagy karrieristák. Én egyiknek se gondolom magam.

Ha mostanában ezt mondja neki valaki, akkor már meg is kéri rá, hogy ne mondjon ilyeneket.

Mintha mindenki szenvedne, akinek nincsen párja. Pedig én, bár nem arról van szó, hogy ne akarnék párkapcsolatot, nem pörgök állandóan ezen a témán. Olyan is van, hogy az arcomba vágják: legközelebb már hozzál haza pasit! Szégyelltem azt, hogy negyvenhez közel egyedülálló nő lettem. Azt hittem, rendben vagyok magammal, de nem. Eleinte, képzeld, féltem találkozni a szomszédaimmal, hátha majd megkérdezik, jé, hazaköltöztél? Szinte bujkáltam egy ideig.

Időbe telt, míg eljutottam oda, hogy már írmagja nincs bennem ennek, iszonyú erőt ad, ha ezt megérted: nincs miért szégyenkezni, rendben vagy így is, magadban is. Anyukámnak nehezebb, ha megkérdezik: »Ildike férjhez ment-e már? És gyereke sincs? Néha megsajnálom, hogy miattam magyarázkodnia kell — pedig nem kellene. Sokféle élet van, a kérdés, jól érezzük-e magunkat a sajátunkban, vagy nem.

Ha elvált lennék, egy fokkal jobb lenne a státuszom, mint negyvenes egyedülállóként, pedig bizonyos értelemben, bár papírom nem volt róla, többször is elváltam, egyszer nagyon.

megfeleljen az egyedülálló nő miért flört rendelt férfiak

A sok válás viszont már eggyel rosszabb státusz lenne, mint az egy válás. Vicces, néha uncsi, és ha rosszabb passzban vagyok, fáj is, hogy így bánunk egymással. Megfeleljen az egyedülálló nő mentek nyaralni? Van vajon tanulsága? Andi úgy véli, neki leginkább a saját páncélokkal volt dolga, hogy készen álljon egy kapcsolatra. Végre elfogadtam magamat, az erőmet, a nőies és a férfias oldalamat. Így várom azt az embert, akivel kapcsolódni tudunk egymáshoz.

Addig meg élvezem, hogy enyém a távirányító, George Michael szól kakaón, és néha sírok egyet, amikor már nagyon hiányzik, hogy valaki megszeretgessen. Óriási lehetőségtől fosztjuk meg magunkat és másokat azzal, hogy képtelenek vagyunk kitörni ezeréves sémáinkból.

Állami szülészet: szinglik kíméljenek!

Nincs két egyforma ujjlenyomat, mégis azt szeretnénk, hogy nagyjából mindenki ugyanolyan legyen. Van, aki párban, és van, aki önmagában tesz bele a közösbe értéket, mégis aki kicsit kilóg vagy más, azt mindig is támadják, amióta világ a világ.

Egy olyan párt keresek, akivel egymást támogatva jutunk előre az életben egyáltalán nem anyagi értelemben. És ha ilyen ember nincs, akkor nekem jó egyedül is. Szeretem magamat és az életemet annyira, hogy ne kényszerítsem bele magam valami olyanba, amire nem vágyom. Én tudok boldog lenni egyedül. Annának az érintés hiánya. Ez persze nem tűnik fel, csak akkor, amikor valaki hozzám ér, és konstatálom, hogy »Te jó ég, megérintettek«.

megfeleljen az egyedülálló nő eredeti bemutató online társkereső

Ez azért probléma, mert alapvetően egy »bújós« ember vagyok, és szeretek ölelni. A szex is idetartozik, azt gondolom, egy kiegyensúlyozott élet részét képezi, ám egyedülálló nőként nem nagyon jutok hozzá megfeleljen az egyedülálló nő hacsak nem megyek bele olyan kalandokba, amelyekre lelki, érzelmi és intellektuális értelemben nem vágyom. Andi azt mondja, számára a legnehezebb az egyedüllétben, hogy folyamatosan maga dönt mindenben. Könnyebb lenne közösen viselni a döntés felelősségét, könnyebb lenne odabújni valakihez, és átbeszélni a dolgokat.

Ahhoz már hozzászoktam, hogy mindent én intézek. Ettől persze még nehéz néha ez is. Technológiai tudást igénylő kérdésekben például laptop- vagy telefonvásárlás először saját magam körülnézek, sokat olvasok a témában, aztán megkérem valamelyik barátnőm férjét, hogy validálja a döntést.

Ildi azt feleli a kérdésre, hogy nagyon edzett. Mellette anyukám megkövetelte tőlem, hogy jól tanuljak, talán mert tudta, hogy nekem ez egy lehetőség, hogy más életem legyen — és igaza is lett. És én szerettem is tanulni, igazán csak azt szerettem mindig, tanulni.

Amikor álmodoztam arról, hogy mi leszek, ha nagy leszek, az a kép élt bennem, hogy egy nagyvárosban, a saját cuki kis lakásomban fogok élni, mint a filmekben, és a magam ura leszek. Amikor huszonöt éve az egyetem után Budapestre jöttem, senkim nem volt itt, és még azt sem tudtam, hogy kell lemenni a megfeleljen az egyedülálló nő, meg hogy a os kétszer is átmegy a Duna felett.

Mivel nem akartam hazamenni, megtanultam megoldani mindent. Ez a mostani, egyedül élős időszak azokhoz az élethelyzetekhez képest nekem már gyerekjáték. Ami nehéz benne mégis, az az, hogy néha elfáradok, és akkor jó lenne, ha valaki egy időre átvenné a dolgokat, vagy meg lehetne pihenni, de nem lehet. Ki segít?

Mit szeretne az egyedülálló nők gyermekvállalását rosszalló Novák Katalin? Lánynak szülni nem dicsőség.

Andi azt mondja, amikor szétnéz a lakásában, baromi büszke, hogy milyen szép lett, ugyanis tavaly teljesen egyedül festette ki. A cipekedést Ildi is utálja. Ez a legnehezebb, találni valakit, aki ráér, elhozza, összeszereli. Ismerősök wilhelmshaven már olyan, hogy három hétig feküdt egy általam összeszerelt szekrény a nappali közepén, mert addig nem ért rá senki a férfi ismerőseim közül, hogy felállítsuk.

Egyszer meg fizettem azért, hogy levigyenek pár bútort lomtalanításkor a lakásból, de a meló felénél a munkások közölték, hogy rosszul mérték fel a melót, fizessek többet, vagy itt hagynak. Elzavartam őket, mert egy egyedülálló nőnek meg kell tanulnia férfiként reagálni ilyen helyzetekre — csak ez nagyon veszélyes, megfeleljen az egyedülálló nő figyelni kell, nehogy tényleg férfivá változz a végén.

Szóval örültem, hogy nem vágtak képen, amikor közöltem, hogy akkor húzzanak innen. Viszont rám maradt egy nehéz asztal, amit még szét kellett csavarozni, hogy le tudjam vinni a harmadikról, de a pakolás végén bedobtam egy felest, hogy na, jól van, ez is megvan. Ildi azt mondja, ő imád egyedül lenni, kár, hogy sokan rettenetesen félnek az egyedülléttől, nagyon hasznos tud lenni. Rájössz például arra, hogy nőként férfi nélkül is teljes értékű ember vagy, hogy nőként gyerek nélkül is nő vagy, és csodálatos dolog nőnek lenni.

Persze azt is tudom, egy valódi férfi és egy nő összekapcsolódása egészen más dimenziókat nyithat meg az élet egészében és a szexualitásban is, de szerintem ebben keveseknek van valóban részük. Azt gondolom, nagyon sokat adtam magamnak és a leendő kapcsolatomnak is azzal, hogy jól tudok lenni magammal.

Egy fizetés, két fizetés: nagy különbség Andi azt meséli, szívesen költözne ki a zöldbe, el a városból, és ebben csak magára számíthat. Ebben a helyzetben is jól megfeleljen az egyedülálló nő, ha lenne egy párom, aki azt mondaná, hogy sebaj, bébi, kicsit csináld, ami jólesik, addig élünk az én keresetemből.

Konkrétan semmilyen pluszt nem kapunk. Azt mondják miért is kapnál, nem szültél gyereket, és egyébként is, neked nem kell költened gyerekre, karriered van, pénzed, semmi bajod. De ha elromlik a mosógép, vagy hirtelen háromszorosára emelkedik a lakáshiteled törlesztője, azt egyedül kell megoldanod.

Nem feleződik semmi, a rezsibe sem száll be senki. Adjuk csak össze: ezer, mondjuk, a lakásbérlet, rezsi ezer, telefon, bérlet… ezer fix költségnél járunk?

Kaja, ruha, minden nélkül. Ildi meséli, hogy volt már halálfélelme, amikor otthon elesett, és érezte, milyen könnyen meghalhatna, mert nincs, aki segítsen.

Ennek ez az ára, másnak más. Mondjuk, egy ilyen baleset arra tanít, hogy sokkal jobban figyeljek magamra, mert egy pillanat, és kitöröm a nyakam. És meg kell tanulni segítséget kérni, ez nekem iszonyú nehezen megy, de lassan fejlődöm ebben is. Sok szeretet van bennem, amit nem tudok megosztani.

Úgyhogy egy picit félek attól is, hogy ha egyszer mégis jön valaki, akkor nehogy ráömlesszem az egészet, ami, lássuk be, elég ijesztő lenne. Mostanában — negyvenkettő múltam — egyre többször eszembe jut az elmúlás is, az időskor. Ijesztő belegondolni, hogy senki nem lesz, akivel támaszkodnánk egymásra, aki segít, ha baj van. Azt most is nehezen élem meg, amikor beteg vagyok, hogy elvonszolom magamat a dokihoz, és utána nincs, aki elém jöjjön.

És hazafelé még be is vásárolok, mert tudom, hogy ha leterít a betegség, akkor nem lesz erőm kimozdulni. Ha ezt egy komolyabb betegséggel képzelem el, az igazán para. Megfeleljen az egyedülálló nő is eszembe szokott jutni, hogy egyenes ági utód híján kábé csak az unokaöcséim fognak emlékezni rám. Ennek is van egyfajta fájdalma.