Házasság és ismerős közegben bajor, Bajorország új királya | Új Szó | A szlovákiai magyar napilap és hírportál

Ablonczy László Alkat, szellemi alkalmasság és igényesség meg kitartás, szorgalom dolga, hogy valaki képes-e — ha nem is gályapadból, ha nem is laboratóriumot, de — szellemi nyereséget, munkaörömet, önmagának s másoknak hasznos, maradandó eredményt kic siholni a legköznapibb, olykor csak megélhetési léthelyzetekből is.

Alkalmasság és igényesség dolga, hogy valaki már az élet egyedülállóan gazdag lehetőségű, a léhaságra és a felelős munkára egyaránt alkalmat kínáló egyetemista évei során melyik lehetőséghez vonzódik jobban.

A világmegváltó hangoskodással leplezett kódorgó semmittevéshez, mint gyakori egyetemista életformához, vagy például egy olcsó, kényelmetlen színházi székhez, melyről szabad vagy csak szabaddá tett idejében a város teátrumának minden fontos előadását végigülheti: miközben egyetemén maga is versmondó kört, színjátszó kört szervez.

Bajorország új királya | Új Szó | A szlovákiai magyar napilap és hírportál

Ami már nemcsak alkalmasság és igényesség, de vonzalom, elhivatottság dolga is, miközben csírájában még csak megkülönböztetett érdeklődésnek hívjuk, nem sejtve persze, hogy a debreceni Csokonai Színház kakasülőjének házasság és ismerős közegben bajor lakója egykor majd a Nemzetei Színház igazgatásának megtisztelő feladatára kéretik föl. Azt sem ugyanakkor, hogy a színház történetében páratlanul gazdag, sokszínű, a nemzeti drámakultúra értékeit határokat átívelően felmutató nyolc év után egy hivatalos köszönöm nélkül, már a nemzeti jelzőtől is felpaprikázódó kritikushad nyolcesztendei becsmérlő kiáltozásainak hangzavarával a fülében, Párizsig meneküljön.

De munkára oda is, nemcsak Szajna-parti andalgásokra: soktucatnyi cikk, tanulmány jelzi — főképp a Hitelben, a Reformátusok Lapjában, az Új Horizontban — szerzőjük állandó irodalmi, szellemi készenlétét, a franciaországi magyar művelődési emlékek iránti kutató s eredményes buzgalmát, a figyelő tekintetet, melyet Párizsból a hazai és a határainkon kívüli magyarság szellemi mozgására vet.

De ez már a jelen, s mi még a harminc évvel ezelőtti korszakot fürkésszük, amikor is a kakasülőről s az egyetemi padokból egészen Pestig röppen díjazottunk, hogy — némi előzetes debreceni hírlapíróskodás után — ott is az újság legyen a nemcsak feladat, hanem hivatásszerűen is végzett újságírói munka gyakorlóterepe.

Azután a MOKÉP sajtó osztálya, ahol a lehetséges hivatásszerű keresés nő petanque helyett ismét meg keresi és megtalálja az értelmes feladatvégzés alkalmait. Az itteni munka is eredményezi majd azt a kis füzetet, amelyet Latinovits Zoltán emlékének szentel, hogy a Latinovits Zoltán tekintete című könyvben utóbb megpróbáljon feleletet adni arra is már: hogyan lett óriássá a színész, és hogyan lett a sorsa az istenített, majd megtaposott magyar zseni jelképévé.

A Film Színház Muzsika szerkesztői munkája, a lapban s számos más folyóiratban, elsősorban az akkori Alföldben, a Tiszatájban közölt színikritikák, színháztörténeti tanulmányok, drámaelemzések, a színházjáró nagy utak vidékre meg a kisebbségi, mindenekelőtt erdélyi teátrumokba akkor, amikor nem volt még közdivatja a határon túlra utazgatásnak, s főleg nem az ottani magyar színházakról itthon úgy diskurálni, hogy a beszélő látta is, amiről véleményt mond már azt jelzik: az életút, egy rövidebb strasbourgi kitérővel, lassan visszakanyarodik a Színházhoz.

Úgy azonban, hogy díjazottunk közben nem veszi le a szemét a határon túli magyar irodalmakról sem, közel évtizeden át szerkeszti például a Sütő András-életműsorozat köteteit, s majd megírja, s épp ebben az esztendőben átdolgozva, bővítve másodjára is megjelenteti a Nehéz álomcímű Sütő-monográfiát.

S érik a termés folyamatosan: az évtized fél tucat könyvet hoz.

Hozza a Nemzeti a magasban címűt, amelyben precízen dokumentálva jelenik meg a Nemzeti Színház utolsó bő három évtizedének színháztörténete, telve az ügyhöz méltatlan panamázgatások jelenkori krónikájával is; hozza a Megélt színház című tanulmánykötetet, benne, többek között, ama határon túlra házasság és ismerős közegben bajor kritikai eredményeivel, színészportrékkal, az Illyés Gyula-bemutatókról írott dolgozatok egész fejezetével, a zseniális erdélyi rendező, Harag György munkájának műhelyelemzéseivel.

A szivárvány alatt darabjai is többségükben erdélyi utak emlékét idézik, interjúk, tárcák, műelemzések, kritikák, publicisztikai írások színes csokrával Tamási Áron, Sütő András, de Kallós Zoltán és Kós Károly, Bolyai és Farkas Árpád vagy a román drámairodalom jelesei, vagy az épp most Tamási Áron-díjassá leendő Sylvester Lajos képét jelenítve meg.

Alois Hitler — vámügyi tisztviselő és unokahúga, egyben harmadik felesége, Klara Pölzl — negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot. A házaspár hat gyermeke közül csak Adolf és Paula érte meg a felnőttkort. Adolfnak két féltestvére is volt apja korábbi, második házasságából, Alois és Angela. Anyja később feleségül ment Johann Georg Hiedlerhez —aki molnárlegényként dolgozott. Aloist azonban nem ő, hanem öccse, Johann Nepomuk Hiedler — nevelte, aki valószínűleg az apja volt.

A jelentés a völgyből naptártörténeteiben Áprily Lajos nyomdokain jár Dunabogdányban, s a különösen szép esszékötetben a magyar művelődés- és egyháztörténet cselekvő, elkötelezett alakjai vonulnak föl egy virtuális magaslatra: oda, ahol már jelentőségét veszíti minden olcsó nemzetromlasztó idea, eszme, szó.

Könyveiben mindig vitathatatlan tényekkel, adatokkal igazolja az álláspontját, nem véletlen, hogy bár — főképp a Nemzeti Színház kálváriás sorsáról írott munkájában — keményen fogalmazott ítéletet mond a nemzeti kultúra hazárdőreiről, a harsány ricsajon kívül egyetlen cáfolat sem születik a könyv állításaival kapcsolatban. Sütő-monográfiája megkerülhetetlen a szakma számára, műelemzései érzékenyek, mégis tárgyszerűek, élvezetesen sokoldalúak.

S térjünk vissza a jó tíz évvel ezelőtti pillanathoz, amikor a Nemzeti Színház oldalsó színészbejáróján először megy be a teátrumba az új színházigazgató.

Main navigation

S műhely lett, melynek stúdiója befogadta a fiatal tehetségeket; mely drámapályázataival a kortárs írók egész hadát mozgatta meg; a Várszínház kis színpada is ekkor vált kitűnő kamarabemutatók helyszínévé — mára már ez is eltűnt; mely lehetőséget adott arra, hogy Kelet-Európa jeles előadásai legyenek láthatók a Nemzeti színpadán, s a színház társulata maga is többször útra kelt, felült például az erdélyi körvasútnak is nevezett Thália szekerére, hogy tüntetésekkel felérő közönségünneplés közepette vigye Tamási vagy Sütő darabjait vissza oda, ahonnan vétettek.

S emlékezhetünk: az Advent a Hargitán című Sütő-dráma bemutatója januárjában itthon is rendszerriasztó politikai tüntetésé vált; bizony, egy szög volt az is a múlt rendszer koporsójába, hogy azután csak ennek a műnek több mint kétszáz telt házas előadása meg a mindig zsúfolt nézőterű Az ember tragédiája, s annyi más, nagy közönségsikerű bemutató cáfolja a színházi program dühödt ellenzőinek fanyalgó legyintéseit.

Hogy azóta kiderült, a rendszer koporsójában csak egy tetszhalott feküdt: nem a színház és a nem színházigazgató hibája. Az igazgató úgy vált meg ben a Nemzetitől, hogy színés zei jó szaván kívül más köszönetet nem kapott. Legyen ez a díj most elismerés meg köszönet is azoktól, akik becsülik a gerinces tartást, a morális erőt, s szemben minden ellenvéleménnyel úgy vélik: a szellemi alkalmasság és igényesség akkor teremthet csak tartós értékeket, ha birtokosa e képességeket nemzete javára használja.

Csicsery-Rónay István Nagy idők nagy tanújaként, a magyar demokrácia következetes harcosaként, az alig föltárt magyar közelmúlt egyik hiteles hírhozójaként tisztelem Csicsery-Rónay Istvánt, akit egy é vtizede ismertem meg személyesen.

Akkortájt barátaival a fél évszázada mártírhalált halt Teleki Pál emlékét ébresztgette a rendszerváltás sodrában, az általa szerkesztett és kiadott Teleki Pál és kora című könyvben. Amikor megtudtam, hogy ő az Occidental Press Kiadó tulajdonosa, akkor döbbentem rá, hogy — nemzedéktársaimmal együtt — milyen sokat köszönhetünk neki. Ifjonti szellemi tájékozódásunkban ugyanis jó néhány akkoriban tiltott műhöz jutottunk általa; Teilhard de Chardintől a száműzöttek naptárán és a forradalom költőin át Franciaország madagaszkár társkereső Sándor Naplójáig.

Ő fordíttatta le és adta ki magyarul Gaeton Picon: Korunk szellemi körképe című híres összeállítását a házasság és ismerős közegben bajor világot foglalkoztató társadalmi, bölcseleti kérdésekről. Azt a könyvet, házasság és ismerős közegben bajor a hatvanas évek végén titokban és ingyen juthattunk, bestsellerként olvastunk, s adtunk tovább.

De neki köszönhetjük Illyés Gyula verseinek francia és angol kiadását, Gara László Az ismeretlen Illyés című kitűnő életrajzának megjelentetését, s még azt is, hogy magától Illyés Gyulától hallhatjuk az Egy mondat a zsarnokságról című örök érvényű verset, amelyet István magnószalagra vett, és — Szalay Lajos által illusztrált borítóval — lemezen is kiadott.

Emlékeiről ott nyilatkozott azután a Duna TV-nek. Aki ismeri, hallotta, olvasta, az tudja, hogy Csicsery-Rónay István negyvenhárom évi emigrációs létében, s es hazatelepülése óta is hű képviselője, szószólója maradt a magyar szabadság, függetlenség és demokrácia eszményének, amelynek ifjúkorától elkötelezte magát.

Családjától, elődeitől — köztük Kazinczytól, Zichy Mihálytól és más jeles történelmi személyiségektől — örökölt hivatását s nevelése során elsajátított műveltségét a Bécsi Konzuli Akadémián, a Pázmány Péter Tudományegyetemen, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi E gyetemen, majd Washingtonban a Katolikus Egyetem Könyvtári Karán gyarapította. Rendkívül széles körű, alapos tudását a magyar függetlenség, a haladás és a demokrácia érdekében igyekezett és mind a mai napig fáradhatatlanul igyekszik közéleti szerepvállalásaiban hasznosítani.

Eközben ben a Magyar Függetlenségi Mozgalom politikai bizottságának tagja, az Eb ura fakó illegális lap szerkesztője, a Rákóczi-partizánszázad parancsnokhelyettese lett. A második világháborút követő demokratikus átalakulás folyamatában aktívan, az ös választásokon győztes Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt egyik adminisztratív vezetőjeként vett részt.

A magyar demokrácia megteremtéséért folytatott politikai küzdelem, a csapatmunka életre szóló barátságokkal és közéleti élményekkel, elkötelezettséggel jutalmazta Csicsery-Rónayt és társait.

• Intelligens ember társkereső
• Adolf Hitler – Wikipédia
• Hely barátságos genf
• Она вспомнила, какими задушевными друзьями они были на Раме, моменты близости между ними, когда Ричард пропал.
• Ingyenes chat és társkereső 100 ingyen
• Только скажи, если я сделаю тебе больно.
• Intelligens nők hosszabb egységes

Az akkori rendszerváltás olyan karizmati kus vezetőket dobott a felszínre, mint a bissei parasztgazdából bölcs kormányfővé nőtt Nagy Ferencet, vagy a másik baranyai kisgazdát, Kovács Bélát, aki pártvezetőként Nagy Ferenc kitűnő partnere lett, csakúgy, mint a parlament elnökeként Varga Bélát, a falusi plébánost. Velük együtt szolgálta István a magyar nemzetet, olyan tehetséggel, hogy három éven át tartó eredményes küzdelmük miatt a szovjet rendszer kommunista szálláscsinálói nem bírták pszeudo társkereső férfi hatalmat magukhoz ragadni.

Ezután ördögi praktikát eszeltek ki ellenük. Kovács Bélát a házasság és ismerős közegben bajor az idegen megszállókkal elhurcoltatták, s az önkényuralom nemtelen eszközeit alkalmazva összeesküvési pert kreáltak a kormányfő és a kisgazdapárt vezetőivel szemben.

Ennek folytán kitüntetettünk a magyar demokrácia elleni összeesküvés vádjával nyolc hónapon át volt a hírhedett ÁVO kínvallatottja. Átmeneti szabadon bocsátása idején külföldre menekült, majd néhány hónap múlva családját is kimenekítette, a száműzetést választva a zsarnoki rendszer börtönével szemben.

Csics ery-Rónay István től ig — a hazatérés reményét soha föl nem adva — magyar állampolgársággal az USA-ban élt. Kenyérkereső munkája mellett a magyar emigráció közéletében közös küzdelmet vállalt egykori pártvezetőjével, Nagy Ferenccel és társaival. Akik idehaza élték át a vészkorszakokat, tudják, hogy a zsidóüldözés, a holokauszt, aztán a svábok, majd a tehetős polgárok, illetve a kulákok törvénysértő meghurcolása, bebörtönzése és kitelepítése milyen kártékony hatású volt a magyar demokráciára, a közösségekre.

Az emigrációt másfajta kórságok, a belharcok, a széthúzás és a tehetetlenség züllesztették szét, amit sajnos kevesen éltek át ép lélekkel. A házasság és ismerős közegben bajor os forradalom új öntudatot, erőt adott a külhoni magyarságnak, s olyan emberpróbáló feladatokat, amelyekből Csicsery-Rónay István is derekasan kivette részét.

Azon szerencsések közé tartozik, akik ép testtel és lélekkel érhették meg a rendszerváltást. Egykori pártjának méltó megújulását sajnos nem tudta elérni. Annál többet tett a közéletben és a kultúrában. Mivel a politikai életben felemásan zajlott s zajlik az átalakulás folyamata, Csicsery-Rónay István aktív felvilágosító munkába fogott.

Egykori bajtársaival létrehozta, működteti az Ezerkilencszáznegyvenöt Alapítványt, azzal a szándékkal, hogy élettapasztalataikkal a példaadó személyiségekre emlékeztetve gazdagítsák a közelmúlt ismeretét, a formálódó parlamenti demokráciát.

Immár harmadik éve közös ügyünk Teleki Pál szobrának méltó helyen való felállítása. A szobor tavaly elkészült, de még nincs jóváhagyott helyszín a budai Várban, ahol szeretnénk elhelyezni.

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Nagy elődje iránti tiszteletből — nemzeti örökségünket gyarapítva — működteti Zalán a Zichy-emlékházat, s létrehozta a Zichy Mihály Alapítványt, amely kiállításaival, szép kiadványaival a hazai és nemzetközi művészeti életben is figyelmet kelt, csakúgy, mint a zenei életben a Veress Sándor Társaság, amelynek alapító elnöke. Az értékteremtés, az értékőrzés és a példaadás jegyében saját élettapasztalatait és megélt történelmét Csillagos órák, sorsfordító magyarok címmel től sorozatban közli és immár a tizedik könyvet küldi el azoknak, akiktől reméli, hogy továbbadják a tanulságokat.

Közelgő születésnapján kívánjuk: Isten éltesse sokáig!

Николь выдавила улыбку. - А хорошие новости .

Adjon példát, erőt az újabb nemzedékeknek! A makacsság, a szívósság. A képesség, hogy újrakezdi ismét, és folytatja. Tudom, a laudáció műfajához hozzátartozik az érdemek fölsorolása, így kell majd szólni a pszichológusról, a társadalomkutatóról, a közíróról, a politikusról.

És talán — engedtessék meg — a régi ba rátról is, akivel annyiszor mérlegeltük lehetőségeinket a jövőt fürkészvén a budai Ménesi út tájékán, azokban a történelem előtti időkben, az es évek elején. Mégis, legfontosabbnak az alkatot tartom, a magatartást.

Legalább annyira, mint a teljesítmény t. Úgy tapasztaltam később, ha nem is közelről, csak a megfigyelő távlatából, hogy Hódi Sándor makacs ember; járja a maga útját, és az igazságot fontosabbnak tartja, mint a pozíciót, a tisztséget, a hatalmat. Értelmiségi és szabad ember, aki nem aszerint mérlegeli mondandóját, hogy előbbre jut-e általuk ő maga, hanem arra tekint, miképpen lehet szolgálatára annak a közösségnek, amelybe beleszületett.

Érdemes könyvcímeit vallatóra fogni, mit árulnak el szerzőjükről. Mivel többségük tudományos vagy ismeretterjesztő céllal íródott, könnyen azt mondhatja bárki, csak annyit közölnek az olvasóval, hogy mi a szóban forgó kötet tárgya. Nem egészen.

Csak hármat idézek közülük: Táj és lélek, Illúziók nélkül, A nemzeti identitás zavarai. Kissé túlozva azt mondhatnánk, bennük foglaltatik Hódi Sándor emberi és tudósi hitvallása.

A lelket kutatja, de nem úgy általában, hanem egy konkrét tájon élőkét, akik egy nemzeti közösséghez tartoznak. A délvidéki magyarokét. Mégpedig mindenféle délibáb, önáltatás nélkül. Jó diagnosztaként a bajok okait keresi. Egy olyan társadalmi jelenséggel kezdett még egyetemista korában foglalkozni, melyet nem ok nélkül soroltak a nemzeti sorskérdések közé. A világviszonylatban kiemelkedő magyar öngyilkossági arány okait kutatta, hiszen ez a jelens ég épp a Délvidéken, Csongrádban és a Bácskában, határon innen és túl pusztított a legjobban.

Visszatekintve úgy gondolom, az öngyilkosság és egyéb társadalmi devianciák vizsgálatában e jelenségek kulturális meghatározottsága foglalkoztatta. Hogy például miképpen alakul a Vajdaságban az egymás mellett és együtt élő népek pszichológiai kórképe. Mi annak az oka, hogy a délvidéki magyaroknál olyan gyakori a válás, akkora a lelki betegségek aránya és az öngyilkosságok száma.

A pszichológus társadalomkutató politikai szerepet vállalt a változások idején. Hódi Sándornak oroszlánrésze volt a VMDK autonómiakoncepciójának kidolgozásában, néhány évig ennek a magyar politikai pártnak volt az alelnöke.

Azután a Magyarok Világszövetségében vállalt munkát, elnökségi tag v olt, majd a jugoszláviai régió elnöke.

Sport Bajorország új királya Kétévesen autóbalesetet szenvedett — innen az arcán lévő sebhely. Megfordult a Galatasaray-ban, az Olympique Marseille-ben, jelenleg pedig a Bayern München kulcsjátékosa. A francia válogatottal világbajnoki ezüstérmet nyert, s képességei alapján sokak szerint ő Zinedine Zidane utódja. A 24 éves Franck Ribéryvel a World Soccer készített interjút.

Áldozatkészen és következetesen politizált. Világosan látta, hogy a délvidéki magyarság szinte vezetőréteg nélkül maradt a háborús válság esztendeire. Továbbra is igyekeztek pozíciókat szerezni a jugoszlavizmus tegnapi hűséges magyar hívei, az értelmiségi elit számottevő része pedig elmenekült a háborús fenyegetés, a katonai behívók elől.

Tartalomjegyzék

Hódi Sándor közíróként a magyar autonómia és kisebbségi önépítés lehetőségeit kereste, küzdelmeiben gyakran egyedül maradt, pedig elemzései általában őt igazolták. A délvidéki magyar politika újabb fejleményei felől nézve úgy látszik, ismét egyedül maradt, de pontosan fölismerte, létezik a kisebbségek számára egy rendkívül fontos terület: a tudományosság, az oktatás előmozdítása, amih ez a civil társadalom megszervezése alapvetően fontos. Ezt szolgálja a Széchenyi Intézet, melynek egyik szellemi atyja Hódi Sándor.

Ennek a szellemi műhelynek a bemutatásában a névadót idézi, a legnagyobb magyart. Példaként a kishitűség magyar betegsége ellen. CSABA Gencso Hrisztozov Amikor tal álkoztunk az éppen nyíló szárszói ég, de a már láthatatlanul záródó sátor alatt, a kilencvenes évek elején jártunk.

Úgy tűnt, lélekfényesítő napokat élünk, hát nem volt furcsa, hogy két kis nép sarja ott fut össze Európában, ahol vajúdik az idő. Annyit tudtam rólad, hogy költő vagy, s magyar poétákat fordítasz bolgárra — vivén tágasabb terek után vágyakozó szellemi léggömbjeinket a nagylélegzetű Balkánra, hogy onnan fújja őket világgá az ősi szél.

Navigációs menü

Szívesen vállalt szolgálat nyűgét vetted magadra, midőn Kosztolányit, Tóth Árpádot, Illyést, Nagy Lászlót, Ágh Istvánt, Bellát, Csoórit, Ratkót, Kiss Benedeket, Nagy Gáspárt, Utassyt a Rodope hegyei közé invitáltad, hiszen írásaik testvéri közegbe kerültek — testvéri közegbe, melyet a piros, a fehér és a zöld színeket egyaránt tartalmazó zászlóink lobogása a Kaspi-tenger mellékének közös eredete óta jelez — hiába cserélt nyelvet és írást azóta a bolgárság.

Egymás szeretetében, egymás szorításában találtunk új helyet Európában házasság és ismerős közegben bajor két nagy nemzet, s hiába viseljük ma stigmaként nagyságunk kopó évszázadait, nekem nem kell testvéremmé fogadnom téged ahhoz, hogy az legyek: az voltam mindig, csak a tartozásom nőtt meg a bolgár irodalom felé Nagy László óta. Házasság és ismerős közegben bajor az író benned táplálkozik, azt fordítod le a magyar irodalomból.

Így nem tévedsz, a tévedhetetlenség választ téged. Mert bizony Sánta örökbecsű novellája, a Sokan voltunk bolgárul is ezt a hatalmat dicséri, s szívfájdító valósága ugyanarra az erkölcsi magasságra emeli a haszkovói, szófiai olvasót, amelyre csak a közösség emlőin nevelkedett igazság képes — a másokért tenni tudók igazsága. De nem csak Sántát értette közönséged. A bolgár—magyar irodalmi kapcsolatokban is egyedü lálló kétnyelvű műfordításaid sora idővel egyre bővült, s a szívünk mélyén szunnyadó Berzsenyi-versek is utat találtak hozzá.

Ki hitte volna: először zengtek idegen nyelven az ősi jóslatokat beteljesítő elégiák! Irániak tudják magyar irodalom könnyebbik végét megragadó világnyelv-átültetők Adyig, Babitsig sem értek el, s te vállalkoztál a lehetetlenre: XVIII.

Nem pusztán tartalmi azonosulás vonzott a niklai remetéhez, hiszen jól tudtad, ugyanaz a nap kel fel a Ság-hegy mögül, mint amelyik a Rodope rögös sziklái fölött őrködik.

Már akkor rangos költő és fordító voltál, kétszer is elnyerted a Bolgár Műfordító Szöv etség díját — épp a Sánta-novellák és Ratkó József verseinek tolmácsolásával —, s több elismerés után a bolgár mellett a Magyar Írószövetség is tagjává választott. Évekig tartó távollétet az otthontól, a kemény magyar sziken való megélhetés kínját, az anyaggal való magányos birkózást Tiszadobon.

Őszítő éveket, embert és hitet őrlő szolgálatot a vártán, amiért mi — valljuk be férfiasan — kevés elismeréssel fizettünk.

Az önemésztő küzdők közé tartozol.

Házasság hete

Berzsenyi-kötetedre megmozdult a bolgár irodalmi köztudat, de még el sem hangzottak a laudációk, máris új feladat tüze hamvasztott: Sinka. Jól sejtetted, verseinek fordítása megosztja majd a közönséget itthon is, nálatok is.

De életművedből nem hiányozhatott Sinka, miképpen Berzsenyi mell é is lélekben már odakívánkozott Vörösmarty, ez a távoli, de felderítésre váró magányos csillag.

Tudom, nálunk csak az érti meg Sinkát, aki valóban idetartozik. Aki nem szégyelli fölvenni a szakadt gúnyát — identitásunk mocskolódásoktól szennyes köpenyé t. Te felvetted, testvér.

Ez a te Nessus-inged, ami megbélyegez, de fölemel a porból, ahová velünk együtt sújtani akarnak. Méltósággal viseld, miként az a nagy fejedelem, Bethlen Gábor, akinek marosillyei szülőházát kórházi szemétdombbá tette a gyalázat, mégis kiviláglik alóla a fény.

Tizenhat kötetnyi műfordítás már házasság és ismerős közegben bajor ad a magyar irodalomból. S hogy mekkora sikerrel, azt mutatja Papp Árpád verseinek szófiai fogadtatása: a központi napilap recenzense egész kolumnás cikkben fejtette ki abbéli meggyőződését, hogy a költőben Társkereső slam érdemes alkotót ismert meg.

Mi csak sejtettük gazdagságunkat, az ilyesfajta visszajelzéseknek köszönhetően viszont már tudjuk: elgurulhatatlan gyémántjaink másutt is fénylenek.