Egyedülálló férfiak weimar, Lettre szám, Ősz


Nők a pszichoanalízisben "Önök e szempontból kivételek Az egyik: Milyen módon jelent meg a nő, a nőiség a klasszikus pszichoanalitikus elméletekben? A másik: Milyen helyet alakítottak ki egyedülálló férfiak weimar a szakma intézményesülésének kezdeti időszakában a nők mint gyakorló pszichoanalitikusok? A két kérdés látszólag akár független is lehet egymástól, azonban gyümölcsöző lehet figyelembe venni a köztük lévő kapcsolatot, ellentmondást, feszültséget.

Az előbbi esetben ugyanis a nő mint a kutatás tárgya jelenik meg, mintegy eszközként szolgál az elmélet bizonyos pontjainak Ödipusz-komplexum, a felettes én kialakulása stb.

A freudi nőiség-elméletek alapvetően biológiai determinizmusra épülnek, a pszichoszexuális fejlődés dichotóm útját feltételezik, amelyben a női oldal szimbolikusan és konkrétan is a passzivitással asszociálódik.

egyedülálló férfiak weimar

Az utóbbi vizsgálódás viszont a nőre mint alkotó, gyógyító, a pszichoanalízis intézményében helyet találó, aktív, produktív lényre irányul, és a társadalmi feltételek vizsgálatát teszi szükségessé. Ezen ellentmondás feloldásának kísérlete történik a címben idézett Freud-mondatban, amelyet "A nőiség" című as előadásában kifejezetten a női analitikusok csoportjának és az előadással kapcsolatos, feltételezett kétségeiknek címzett, ezzel a maga részéről megoldottnak tekintve a kérdést: "Csak ennyit kellett mondanunk: »Ez nem érvényes Önökre.

Önök e szempontból kivételek, Önök inkább férfiasak, mint nőiesek.

Патрик и Николь несколько раз долго говорили о Кэти, но все эти разговоры повергали Николь в глубокую печаль. Патрик не стал скрывать от матери, что Кэти полностью увязла во всех махинациях Накамуры, что она часто и слишком много пьет и неразборчива в сексуальных отношениях. Однако он умолчал о том, что Кэти распоряжается проститутками у Накамуры и что она - это он подозревал - успела привыкнуть к наркотикам. Спокойное, ничем не омраченное существование их в Нью-Йорке продолжалось, пока, наконец, однажды утром Ричард и Никки, выйдя к северной оконечности острова, не заметили лодки. Первой увидела их силуэты девочка.

A produkció, az aktivitás maszkulinizálása a közbeszéd része. A nők a férfiak által dominált tudomány és művészet tárgyai, "Mások", megfejtendő rejtélyek, hagyományos társadalmi nemi szerepek betöltői. Másfelől viszont ekkor kezdenek szembesülni a változó társadalmi tér által teremtett lehetőségekkel és konfliktusokkal, s részben maguk is indukálják ezt a változást. Nőiség és pszichoanalízis A pszichoanalízis forradalmi és felszabadító elmélete számos konzervatív és korlátozó motívumot tartalmaz.

Az elmélet eme "tudattalan szintjének" felfedezése a nemekkel kapcsolatos elfogultságokat illetően máig tartó folyamat. Freud nőiségről alkotott egyedülálló férfiak weimar meglehetősen ellentmondásosak, és az újabb analitikus irányzatok számos ponton kérdőjelezték meg szemléletét. Ugyanakkor univerzálisnak és normatívnak tekintett számos, a nemiséggel kapcsolatos elgondolást - többek között a pszichoszexuális fejlődés alakulásáról és kimeneteléről, az Ödipusz-komplexus jelenségéről, a lányok péniszirigységéről, alapvetően passzív beállítódásáról és különféle "fogyatékosságairól", egyebek között "kevésbé kérlelhetetlen" felettes énjéről.

Mindezek olyan sztereotípiákat sűrítenek magukba, amelyek sokkal inkább a kor elterjedt nemiségképzeteit és elvárásrendszerét tükrözik, mint a biológiai nőiség-attribútumokat.

A pszichés megbetegedések jó része, élén a hisztériával, a pszichoanalízis "alapító betegségével", éppen azt a feszültséget szimbolizálja, amely a kettős szexuális morál, a nőkkel gothic tini társkereső támasztott társadalmi elvárások és az elfojtott vágyak között húzódik. Freud legreprezentatívabb megnyilvánulása a témában, már említett "A nőiség" című előadása volt. A szöveg a "nőiség rejtélyéről", a nőről mint a művészi alkotás és a tudományos megismerés tárgyáról való meditálással indul, és egy figyelemre méltó mondattal "szól ki" a közönséghez: "Bizonyára Önök is részesei e töprengésnek, már amennyiben férfiak.

Az Önök közt lévő nőktől természetesen nem várjuk ezt, hiszen éppen ők maguk jelentik a talányt. Amikor azonban Freud megpróbálja definiálni, mi a fő különbség a két nem között, mintha egy pillanatra elbizonytalanodna. Sem az anatómia, sem a pszichológia nem ad teljes mértékben magyarázatot erre a különbségre, állapítja meg; az aktivitás és a passzivitás nem fedik kellően a maszkulinitás és a femininitás fogalmát.

Tartalomjegyzék

Néhány passzussal később azonban minden fenntartás nélkül használja ezt a párhuzamot. Hangsúlyozza a veleszületett biszexualitást, rámutatva arra, hogy a "női" és a "férfi" jegyek ügyvédek találkozik irányultságok mindkét nemben megtalálhatók. Egy későbbi ponton ez a nézet is átalakul, és Freud megalkotja elméletét, mely szerint csak egy nem és egy libidó létezik - amely történetesen hímnemű.

egyedülálló férfiak weimar

A nő kezdetben kis férfi, akinek végig kell járnia a nővé válás nehéz, ám esszenciális és elkerülhetetlen útját. A pszichoanalízis nem azt kívánja leírni, mi a nő, jelenti ki Freud, hanem azt szeretné feltárni, "hogyan válik azzá, hogyan fejlődik ki a biszexuális alkatú gyermekből az érett nő".

Ám a nővé válás ezen folyamata szükségszerű utakkal és fejlődési "feladatokkal" terhelt. A lányoknak két extra feladatuk is van a fiúkhoz képest: szerelmi tárgyat kell váltaniuk az anyáról az apára, és egyedülálló férfiak weimar zónát a klitoriszról a vaginára. Kasztrációs komplexusuk és péniszirigységük folytán elfordulnak anyjuktól, ekkor lépnek be az ödipális fázisba.

És ekkor következik a fő fejlődésbeli különbség a két nem között: a lányok nem képesek olyan maradéktalanul túllépni vagy elfojtani Ödipusz-komplexusukat, mint a fiúk, akik épp kasztrációs szorongásuk következtében lépnek túl az Ödipusz-fázison, és azonosulnak a szuperegót képviselő apával. Ez a fajta azonosulás a lányok számára nem elérhető, s Freud szerint ez magyarázhatja kevésbé fejlett erkölcsi érzéküket és kevésbé "könyörtelen" szuperegójukat.

Freud retorikája ezen a ponton felidézheti Nietzsche, Schopenhauer vagy akár Otto Weininger's "elméletét" az ösztönvezérelt és amorális női nemről. Ezek az elgondolások természetesen nemcsak a kortárs feminista teoretikusok között, hanem már Freud kollégái között is vitákat generáltak, elsősorban a női analitikusok körében.

Különösen a fiúgyermek utáni vágy - Freud a fiúgyermek nagyobb értékét az anya péniszirigységének tulajdonítja, figyelmen kívül hagyva, hogy a társadalom szemében mekkora értéke van a két nemnek. A harmadik lehetőség, az egyedülálló férfiak weimar. Előadása során Freud mindvégig ingázik a társadalmi és a biológiai érvrendszer között; e vonatkozásban az esszé tele van ellentmondással.

Minden pszichés megnyilvánulásra magyarázatot keres, de az Ödipusz-szcenárió univerzális axiómája soha nem kérdőjeleződik meg. Mint kedvezmények szoba koblenz, a freudi nőteória egyik fő konklúziója a nőknek az Ödipusz-komplexus kimeneteléhez kapcsolódó egyedülálló férfiak weimar "kérlelhetetlen" felettes énje és korlátozott szublimálási képessége.

Az egészséges nő tehát inherens módon, női mivoltában hordozza ezt a fogyatékosságot. Ezen a ponton nem volna nehéz összefüggést találni a társadalmi korlátozottsággal, de Freud nem tesz erre semmiféle utalást. Analitikus helyzetben Freud azt tapasztalta, hogy a nők libidója "végleges helyzetet foglalt el, [ A nőiségnek való megfelelés valóban "kimerítheti" a nők kapacitását. Ezek a képességek és fejlődési lehetőségek azonban nem univerzális pszichoszexuális hajtóerők által meghatározottak, hanem a társadalmi-kulturális körülmények alakítják őket.

A látszólag semleges szuperegó valójában azt a patriarchális rendet képviseli, amelyet mindkét nemnek internalizálnia kell. Nem a nőiség pszichoszexuális és biológiai rétege nehéz és kimerítő, hanem annak társadalmi következményei, amelyek a nők számára erősen korlátozzák a szublimáció elérhető módjait, s ennélfogva fogékonyabbá teszik őket a pszichoszomatikus megbetegedésekre.

Poliamoria

E társadalmi körülményeknek maga Freud és az egész orvostudományi diskurzus is része, amely nem egyszerűen leírja, de meg is alkotja a nőt. A hisztéria a pszichoanalízis "alapító betegsége", de a pszichoanalízis ugyancsak tekinthető a hisztéria "alapító tudományának". A nőiségről való korabeli tudományos gondolkodás egyedülálló férfiak weimar a kor kulturális reprezentációival, a tudományos és populáris képzetek kölcsönösen tükrözik és alakítják egymást.

Nemcsak a nőiség társadalmilag konstruált, hanem a róla való beszéd is. Ez a komplex megalkotottság fejeződik ki már-már groteszk egyértelműséggel a tanulmány utolsó mondatában: "Amennyiben többet óhajtanának a nőről tudni, egyetlen üdülőhely mallorca saját élettapasztalataikhoz vagy a költőkhöz - vagy pedig várják meg, amíg a tudomány mélyebb és összefüggőbb felvilágosításokat adhat majd.

Mindehhez Freud elmélete szolgáltatta a tudományos alapot, azaz hogy a szexuális szükségletek elfojtása neurózishoz vezethet. Freud as tanulmánya [10] a női és férfi szexualitás társadalmi-kulturális-családi kényszereinek kritikája, és a házasságé mint a nők előtt álló kötelező úté.

Freud ugyancsak fontos és értékes támogatást nyújtott a női pszichoanalitikusoknak, határozottan támogatta a nők belépését az analitikus szakmába ez intézményesen az Analitikus Egyesületbe való belépésükért való kiállást jelentette.

E nők kivételes pozícióját azonban "A nőiség" című előadásának már idézett mondatában nyilvánvalóvá tette. Freudnak a női és általában a szakmai szellemi képességekkel kapcsolatos álláspontja tehát meglehetősen ambivalens volt. Alapvetően értékelte az intellektuális önállóságot, ugyanakkor elvárta a saját elméleti elgondolásaihoz való lojalitást, és nehezen viselte a szakadárokat. A nőkkel való kötelező udvariasság és intézményes nyitás ellenére alapvetően a pszichoanalízis közvetítőiként, népszerűsítőiként, terjesztőiként tekintette és értékelte őket.

Gyógyító nők A lélek gyógyítás mint szakmai identitás és szublimációs lehetőség viszonylag népszerű és megvalósítható stratégiának tűnt a nők számára a huszadik századelőn. A nők aránya ekkortájt a pszichoanalitikus szakmában - nemzetközi szinten - magasabb volt, mint bármely más tudományágban.

A nők száma az analitikus mozgalomban előtt rohamosabban nőtt, mint a férfiaké bár számuk mindvégig jóval kevesebb. Egyedülálló férfiak weimar az analitikus intézmények nagyrészt férfiak kezében voltak, az as évektől kezdve egyre több nő is betöltött vezető pozíciókat a mozgalomban mint kiképző analitikus, oktató, szerkesztő stb.

Sokan a harmincas években, londoni, illetve főként amerikai emigrációban egyedülálló férfiak weimar ki Európában már megalapozott elismertségüket sport a nők tudják. Egyfelől, az analitikusi szakma női "meghódítása" egy olyan időszakban történt, amikor - az élénk, és a közgondolkodást erőteljesen megmozgató nőmozgalmak hatására - a női szereplehetőségek általában véve kezdtek kitágulni a munka, az oktatás és a nyilvános szereplés tekintetében egyaránt.

Másfelől általános jelenség, hogy a társadalom marginalizált csoportjainak, egyedülálló férfiak weimar a nőknek is, kedvezőbb lehetőségei vannak az újonnan megjelenő szakmákba, tudományágakba való belépésre egy másik jellegzetes példa erre a századelőn a fényképezés [13].

egyedülálló férfiak weimar

Nehezebb egy már megszilárdult hierarchiával rendelkező intézményben helyet találni, különösen pedig aktívan részt venni egyedülálló férfiak weimar az intézményesülési folyamatban. Harmadrészt, a pszichoanalízis, a lélekgyógyítás képzete olyan, hagyományosan a nőiséghez kapcsolt értékeket hoz magával, mint a kapcsolódás, az empátia, az intimitás vagy az emocionalitás. Fontos "közbülső változó" a zsidóság: Az első pszichoanalitikusok túlnyomó része - nemtől és földrajzi helytől függetlenül - zsidó származású volt.

Ugyanakkor a legtöbb tudományághoz hasonlóan, a század első évtizedeiben az analitikusok körében is megfigyelhető, hogy a nők között még magasabb a zsidók aránya, mint a férfiaknál. A zsidóság esetében talán fokozottabb volt a modern női szerepek felé való nyitás, a férfi részéről a egyedülálló férfiak weimar műveltségű női partner igénye, valamint a mobilitás képessége is.

Az ún. Ha végignézünk az első női analitikusokon, azt látjuk, hogy tevékenységük valamilyen egyedülálló férfiak weimar kapcsolódott a nőiség-elméletekhez, a gyermekanalízishez vagy a korai anya-gyerek kapcsolat vizsgálatához. Ez a tendencia jól leképezi a nők társadalmi szereposztásban betöltött helyét.

Nem tévesztendő össze a poliszexualitással.

Ugyanakkor az analitikus nemének jelentése és jelentősége, amint erre Nancy Chodorow rámutat [14]egészen más volt a női pszichoanalitikusok első generációja számára, mint a mai, feminista érzékenységű és fókuszú teoretikusok nézőpontjából.

A nemi hovatartozás kérdését sem terapeutai mivoltukban, sem az analitikus elméletekben nem érzékelték olyan meghatározónak, mint például zsidó származásukat. Ez egyfelől az előző generációhoz képest kedvezőbb, egyenrangúbb és autonómabb szakmai-társadalmi helyzetükből, másfelől az adott történelmi szituációból fakadt.

A "nem" tehát nem kezelhető abszolút, ahistorikus kategóriaként, mindig beágyazódik egyedülálló férfiak weimar adott társadalmi-kulturális viszonyok közé. A női Freud-tanítványok Freud nőtanítványai nagy része Anna Freud, Helene Deutsch, Marie Bonaparte azonosult elméleteivel, azon belül átvette a nőiséggel kapcsolatos nézeteit és terminológiáját is. Leginkább törvényszerűen Anna Freud azonosult apjával, s rajta keresztül elméleti nézeteivel is.

Bár elméleti szinten soha nem tematizálta egyedülálló férfiak weimar nőiséggel kapcsolatos problémákat, munkássága mindenekelőtt a gyermekpszichológiához, a "női" gondoskodáshoz kapcsolódott.

A nyilvános vagy szakmai teljesítményt, akárcsak Freud, ő is azonosította a maszkulinitással. Az as évektől folytatott gyermekanalízist. Freud tól négy éven át analizálta. Egyfajta kölcsönös függés alakult ki köztük. Nehéz volt bárkinek is betölteni a helyét Anna Freud számára. Végül is magának a freudi életműnek a folytatása, illetve részben az amerikai Dorothy Burlinghammel való szoros barátsága ún.

A Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesület titkára, majd től a bécsi Pszichoanalitikus Kiképző Intézet igazgatója volt. Első fontos könyve az Introduction to the Technique of Child Analysis - innen datálódik ellentétük Melanie Kleinnel - és ezzel a művel alapozta meg a gyermek-pszichopatológia speciális területét.

\

Második és talán legfontosabb könyve Az én és az elhárító mechanizmusokamely Freud Beteg, illetve hátrányos helyzetű gyermekekkel folytatott pszichológiai tevékenysége azonban mindenképp nagyobb helyet foglalt el az életében, mint elméleti munkássága.

A háború után Kate Friedländerrel létrehozta a neves Hampstead Klinikát a mai Anna Freud Intézetamely később kiképző- és kutatóhellyé is vált. Politikai aktivista is volt, a munkásnő-mozgalom megalapításában segédkezett. A következő generáció analitikusainak jelentős részét tanította. Nyolcvanegynéhány éves koráig analizált, írt. Írt George Sand-ról, a neurózisok pszichoanalíziséről, de fő műve az ben megjelent Egyedülálló férfiak weimar Psychology of Women.

Tipikusan "női" témákkal foglalkozó szakember volt: női szexualitás, menstruáció, közösülés, terhesség, szülés, meddőség, anya-gyerek kapcsolat, menopauza voltak a fő vizsgálati témái. Alapvetően átvette a freudi terminológiát eredendő feminin passzivitás, egyedülálló férfiak weimar, nárcizmus, péniszirigység.

Írásait emellett az anyaság idealizálása jellemzi, szinte haiti társkereső franciaország jellegű hatalmat tulajdonít az anyáknak. Az intellektualitást alapvetően maszkulin szféraként tételezi. Melanie Klein Reizes Bécsben született, de től több mint tíz évig Budapesten élt és dolgozott Ferenczi páciense voltmunkásságának nagy része pedig tól Londonban zajlott. A tárgykapcsolat-elmélet megalapozója volt, központi szerepet tulajdonított a preödipális időszaknak és azon belül is az anyának mint a csecsemő külvilághoz való későbbi viszonyát és szeretetképességét megalapozó személynek.

Klein modelljében a csecsemő fejlődésének első néhány hónapjában a jó és rossz tapasztalatokat résztárgyakhoz, pl. A későbbi, depresszív szakasznak nevezett periódusban a hasítást a jó és rossz tárgyak integrációja váltja fel. A berlini pszichoanalitikus intézet munkatársa volt Karen Horney Danielsen hamburgi születésű pszichoanalitikus.

Munkásságából kiemelendő eredeti neuróziselmélete, mely a neurotikus viselkedést sokkal inkább kontinuus viszonyban látja a normalitással, sőt, az interperszonális kontroll és megküzdés kísérletének tekinti. Legeredetibb nőtárgyú írása a "Menekülés a nőiség elől" című tanulmány [18]amely vitába száll a freudi nőiség-koncepciókkal.

Navigációs menü

A péniszirigységet Horney nem esszenciális jelenségként, hanem a férfihoz társított hatalmi pozíció iránti irigységként értelmezi. A nőiség elől való menekülés valójában a hatalomnélküliség előli menekülést jelenti. A férfi teljesítménymotivációja pedig a közvetlenebb, primérebb nyomhagyás, a "méhirigység" kompenzálásaként is értelmezhető. Ezen kívül sok évig az International Journal of Psychoanalysis fordításért felelős szerkesztője volt. Erős áttételi szerelmet érzett Jones iránt, melyet az nem tudott kezelni, sőt eleinte ő maga is kiesett analitikus szerepéből.

Jones ezután Freudnak ajánlotta analízisre, levelében "tipikus hisztéria-esetnek" nevezve Riviere-t. A nőiség álarca Riviere értelmezésében az intellektuális nő védekezése a szakma maszkulin rendszerében, ahol tudása révén ő is hatalomra tett szert, de egyedülálló férfiak weimar kompenzálnia kell: el kell fojtania teljesítménnyel és rivalizálással kapcsolatos vágyait, hogy ne kérdőjelezze meg teljesen ezt a rendszert, amelyben bizonyos pozíciója van, és így elkerülje a szorongást.

Riviere pályája egyfelől küzdelem saját szakmai helyének kialakításáért, másfelől nagy hatású fordítói és közvetítői szerep a pszichoanalízis meghatározó figurái és elméletei között. Sabina Spielrein ugyancsak páciensként "indult", Jung betege volt. A terápiás kapcsolatból szeretői, majd félig-meddig munkatársi kapcsolat lett. A gyógyulásnak kedvező szerelmi viszony azonban bonyolult szerepkeveredéseket, "titkos aszimmetriát" [22] eredményezett, amit Jung inkorrekt viselkedése is súlyosbított.

Spielrein komoly hatással volt Jung és Freud elméleteire Jung "anima" és "árnyék" fogalmára, illetve Freud halálösztön elméletéreés közvetítő szerepet töltött be kapcsolatukban is.

Dolgozott a zürichi egyetemen, Bécsben Freud mellett, Berlinben, Max Eitingon klinikáján, Genfben, ahol többek közt Piaget-t is analizálta, majd a moszkvai egyetem gyermekpszichológiai intézetében tartott szemináriumokat, és pszichoanalitikus klinikát működtetett gyerekeknek. A harmincas évek diktatórikus politikai légkörében a pszichoanalízis is üldözötté vált, ekkor Spielrein visszatért szülővárosába, Rosztovba. Itt érte júniusa, amikor Hitler lerohanta a A flörtölés öntudatlanul, és Spielreint egy pogrom során családjával együtt megölték.

Lou Andreas-Salomé produktívan kombinálta a femininnek tekintett adottságokat az intellektuális tőkével, hatalommal. Szerepe egyaránt cselekvő és tükröző, inspiráló, közvetítő. Salomé önálló, öntörvényű lény volt, aki a korszak nők számára rendelkezésére álló csatornáit a lehető legteljesebben és a leginkább autonóm módon kihasználta. Az Új Nő képviselőjének is tekinthető, bár filozófiai-pszichológiai vizsgálódásait nem kapcsolta össze szociális kérdésekkel.

Freud elismeri képességeit, Saloméról alkotott benyomása ugyanakkor tükrözi a nemi szerepek kikerülhetetlenül dichotóm felfogását: " Az erotikáról és a nárcizmusról alkotott nézetei eltértek Freud elméletétől, és kissé esszencialistanemileg specifikált jelentéssel ruházódtak fel.