Egyetlen lakás leibnitz. VOLTAIRE: CANDIDE

Néhány szó arról, amit tudnunk kell, mielőtt a »Candide« olvasásához fogunk.

Ingatlan befektetés:188. Zártkerti stratégiák 1.

Leibniz, az optimista világnézetnek egyik pregnáns hirdetője, azt állitja a mi világunkról, hogy az összes lehető világok között a legjobb.

Ezt az állitását néhány ellenmondást nem türő apriori tétellel meg is alapozta s metafizikájára támaszkodva, - mely szerint a világot alkotó alapegységek monaszok istentől előre meghatározott összhangban harmonia praestabilita vannak egymással - kijelentette, hogy e világban tökéletes rend uralkodik.

Hogy maga a világ mit szól ehez a kijelentéshez: azt mutatta meg Voltaire »Candide«-jában. Már hősének nevével is rámutatott Egyetlen lakás leibnitz arra, hogy csupán őszinteségre van szükség az optimizmus ellenkezőjének a felismeréséhez. Westphaliában, Thunder-ten-tronckh báró ur kastélyában élt egy fiatal ember, kit a természet a legszelidebb erkölcsökkel áldott meg. Arcvonásai hiven tükrözték vissza jóságos egyetlen lakás leibnitz.

Elég józan itélőképessége a legegyszerübb szellemmel párosult, és ugy hiszem ezért nevezték Candide [1] -nak. A ház régi cselédei ugy sejtették, hogy Candide a báró ur nővérének és egy környékbeli derék és tisztességes nemesnek a fia, akihez a kisasszony semmikép sem akart feleségül menni, mert a szerencsétlen férfi csak hetvenegy családfát tudott felmutatni s családfájának többi ágazatát elpusztitották az idő viharai.

A báró ur Westphalia leghatalmasabb urai közé számitott, mert kastélyának egy kapuja és néhány ablaka volt; sőt a nagy termet még szőnyeg is ékesitette.

Házőrző komondorai szükség esetén kopófalkául szolgáltak; lovászai egyben vadászai is voltak, a falu vikáriusa volt egyszersmind a nagy alamizsna-osztogató; mindnyájan nagyméltóságodnak szólitották és nevettek az elmésségein.

A báróné asszony, ki körülbelül háromszázötven fontot nyomott, már ennek révén is nagy tekintélynek örvendett és még tiszteletre-méltóbbá tette őt az a méltóságos magatartás, mivel a ház ügyeit igazgatta.

Leánya, Kunigunda, tizenhét éves, üde arcu, élénk, telt idomu, kivánatos leány volt. A báró fia pedig minden tekintetben méltónak látszott atyjához. Pangloss, [2] a házi tanitó valóságos orákuluma volt a családnak és a kis Candide korához és jelleméhez illő lelkesedéssel hallgatta tanitásait.

Pangloss a metafizikai-theologiai-kozmolo-nigologiát tanitotta. Bámulatra méltóan be tudta bizonyitani, hogy semmiféle hatás nincs ok nélkül és hogy ebben az elképzelhető legjobb világban a báró ur őméltóságának kastélya minden kastélyok közt a legszebb, valamint hogy az összes bárónők között is legjobb a méltóságos asszony. Ne feledjük el, hogy például az orr a pápaszem hordására való és hát ime - van is pápaszemünk; a lábak szemmel láthatólag arra teremttettek, hogy csizmát huzzunk rájuk, és viselünk is csizmát; a kövek azért vannak, hogy megfaragván kastélyokat épitsünk belőlük, és lám a méltóságos báró urnak valóban gyönyörü kastélya van; a vidék legelső báróját a legszebb lakás illeti meg; a disznó arra való, hogy megegyük és esszük is egész éven át; mindezeknek következéseképen: aki azt állitotta, hogy minden jól van a világon, ostobaságot beszélt, azt kellett volna mondania, egyetlen lakás leibnitz minden a legjobban van.

Meggyőződése szerint azon boldogság után, hogy valaki Thunder-ten-tronckh bárónak születik, a boldogság következő foka Kunigunda kisasszonynak lenni; a harmadik: őt mindennap láthatni, a negyedik: Pangloss mestert hallgatni, ki a környéknek s ebből kifolyólag az egész világnak legnagyobb filozófusa. Midőn Kunigunda egy napon a kastély előtt sétált, azon a kis befásitott helyen, melyet parknak neveztek, a lombok között Pangloss doktort pillantotta meg, amint épen kisérleti fizikából adott órát az édes anyja szobaleányának, egy szép és fogékony kis barna teremtésnek.

Mivelhogy Kunigunda kisasszony különösen érdeklődött a tudományok iránt, lélegzetét visszafojtva figyelte a többször megismételt kisérleteket, melyeknek véletlenül tanuja lett; világosan látta a doktor részéről az elegendő indokot, a hatásokat meg az okokat, és nagy izgatottsággal, tudni vágyással telten tért vissza, és eszébe ötlött, hogy ő is szolgálhatna elegendő indokul Candide-nak vagy Egyetlen lakás leibnitz őneki. A kastélyba visszatérve találkozott Candide-dal és elpirult; Candide szintén piros lett.

Élő nedves punci contos erotika világ ad salamanca horta guinardo kövér busty negyvenes nők

Kunigunda elfogódott hangon köszöntötte őt és Candide beszélt hozzá anélkül, hogy tudná, mit mond. Másnap vacsora után, amint asztalt bontottak, Kunigunda és Candide találkoztak egy spanyol-fal mögött; a leány leejtette zsebkendőjét, Candide felemelte; Kunigunda egészen ártatlanul megfogta az ifjú kezét, a fiatal ember szintén ártatlanul, de mégis különös izgatottsággal, érzéssel és kimondhatlan bájjal kezet csókolt a fiatal lánynak; ajkaik találkoztak, szemükben tüz villant meg, térdeik egyetlen lakás leibnitz és kezük el-el tévelygett.

Thunder-ten-tronckh báró ur történetesen a spanyol-fal mellett haladt el s látván ezt az egyetlen lakás leibnitz és okozatot, Candide-ot szapora farba-rugások közepette kikergette a kastélyából; Kunigunda elájult; mikor pedig magához tért, a báróné-asszony alaposan felpofozta; és igy minden fejtetőre állott ebben a lehető legszebb és legkellemesebb kastélyban.

Mi történt Candide-dal a bolgárok között? Kiüzve a földi paradicsomból, sokáig mendegélt Candide anélkül, hogy tudná hova.

Sokat sirt, tekintetét az égre emelve és gyakran egyetlen lakás leibnitz az elképzelhető legszebb kastély felé, mely a báróleányok legbájosabbikát rejtette magába; vacsora nélkül a szabad ég alatt feküdt le, a szántóföld két barázdája közé. Nagy pelyhekben hullt a hó és Candide másnap teljesen átázva vonszolta magát a közeli városba, melyet Valdberghoff-trarbh-dik-dorffnak hivnak; nem volt egy garasa sem s majd eldőlt az éhségtől meg fáradtságtól.

Szomoruan állt meg egy kocsma ajtajában. Két, sötétkék ruhába öltözött ember vette őt szemügyre: »Pajtás, mondá az egyik, nézd milyen szép szál legény ez. Ott rászoktatják, hogy jobbra-át, balra-át, vállhoz a puskát, lábhoz a puskát, célozz, lőjj, lépést szaporázz - s végül harmincat kap a fenekére; másnap már jobban végzi a gyakorlatot és csak huszat kap; a következő napon már csak tizet adnak neki és pajtásai ugy nézik, mint valami csodát.

Candide nagyon elcsodálkozott a történteken és még nem igen értette, hogyan lett hőssé.

Egy szép tavaszi napon sétára határozta magát s mindég egyenesen előre ment, mert meg volt róla győződve, hogy lábaiknak kedvök szerint való használata ép oly kiváltsága az emberi, mint az állati nemnek. Ám alig tett meg két mértföldet, midőn négy másik, hat láb magas hős utolérte, megkötözte, elhurcolta és tömlöcbevetette. A törvény előirásához hiven megkérdezték, mit szeretne jobban: hogy harminchatszor megvesszőzze az egész hadsereg, vagy hogy egyszerre tizenkét ólomgolyót röpitsenek a koponyájába.

Hiába hangoztatta Candide az akarat szabadságát és hogy sem az egyikből sem a másikból nem kér: választania kellett; végül a szabad akaratnak nevezett isteni adomány dicsőségére elhatározta, hogy kiteszi magát harminchatszor a vesszőfutásnak; kétszer ki is állotta a próbát.

Magányos pavilon

Mivel pedig a hadsereg kétezer emberből állott, ez négyezer ütést jelentett számára, amik nyakszirtjétől faráig záporként hullottak rá. Mikor a harmadik futásra került volna a sor, Candide ugy érezte, hogy ezt már nem birja ki s azt a kegyet kérte, legyenek oly irgalmasak s zuzzák szét a fejét.

Hajlandók voltak ezt a kegyet megadni; szemeit bekötözik, letérdepeltetik. E pillanatban megjelenik a bolgár király és érdeklődik az elitélt büne felől. Mivel pedig a királynak éles elméje volt, mindabból amit Candide-ról hallott, megértette, hogy itt egy fiatal metafizikussal áll szemben, ki nagyon tájékozatlan az igazi élet dolgaiban és szelid jóindulattal megkegyelmezett neki s irgalmas szivét minden ujságban s még a késő századokban is dicsérettel fogják emlegetni.

Egy derék felcser három hét alatt meggyógyitá Candide-ot a Dioszkoridesz ajánlotta orvosszerekkel. Már egy kissé behegedtek sebei és már járni is tudott, midőn a bolgár király háborut inditott az arab király ellen.

Hogyan szabadult meg Candide a bolgároktól és mily sorsra jutott? Sehol a világon nem volt oly pompás, fürge, ragyogó és jól fegyelmezett hadsereg, mint ez a kettő: a sípok, dobok, harci trombiták, ágyuk oly harmóniában voltak, amilyen még egyetlen lakás leibnitz pokolban sincs soha.

Először az ágyuk söpörtek el körülbelül hatezer embert mindkét részről; azután a muskétások szabaditották meg ezt a legjobb világot vagy kilenc-tizezer bitangtól, akik rontották itt a levegőt; a szurony is elegendő oka volt néhány ezer ember halálának. Az áldozatok száma jóval tulhaladhatta a harmincezret. Candide, aki ugy reszketett, mint egy filozófushoz illik, a legjobb képessége szerint elrejtőzködött a hősi mészárlás alatt.

Végül, mialatt a két ellenséges király, kiki a maga táborában, a Te Deum-ot énekeltette, Candide arra határozta magát, hogy máshova megy elmélkedni az okok és okozatok felől. Keresztülvergődött a halottak és haldoklók tömegén és igy jutott el egy szomszédos faluba; porrá volt hamvasztva a helység: arab falu volt ez, melyet a bolgárok a nemzetközi jog törvényeihez hiven felégettek; itt ütésektől elsanyargatott aggastyánok látták haldokolni a legyilkolt asszonyokat, kik gyermekeiket vérző emlőikhez szoriták; amott felkoncolt hajadonok hallatták utolsó sóhajtásaikat, miután néhány hős kielégitette rajtuk természetes vágyát; mások, kik félig megégtek, keservesen jajgatva kérték, hogy adják meg nekik a kegyelemdöfést; levágott karok és lábak között kiloccsant agyvelők hevertek szerte a földön.

Librairie Félix Alcan, Paris,