Szabadság célokat egyetlen ember


Második függelék Előszó az as új kiadáshoz Könyvünk fejtegetései az emberi lelki élet két alapkérdése köré csoportosulnak. Mert kételkedés és kritikai ítélet a bizonytalanság területére utalja.

Ez a kérdés nem kieszelt gondolatok eredményeként merül fel bennünk, hanem természetszerűen kerül felszínre a lélekben, annak bizonyos állapotában. És érezzük, hogy a lélek nem válhatna egészen azzá, amivé lennie kell, ha nem kényszerülne egyszer a legkomolyabb formában szembenézni a két lehetőséggel: az akarat szabadságának vagy szükségszerűségének a lehetőségével.

Ebben a könyvben rá akarok mutatni arra, hogy a második kérdéssel kapcsolatos lelki élmények attól függnek, milyen álláspontot foglal el az ember az első kérdéssel szemben. Megkísérlem kimutatni, hogy van az ember mivoltára vonatkozó olyan szemléletmód, amely az egyéb ismeretek támasza lehet, és hogy e szabadság célokat egyetlen ember mellett teljesen jogosulttá válik a szabad akarat eszméje, csak előbb meg kell találnunk a léleknek azt a területét, ahol a szabad akarat kibontakozhatik.

Ily értelemben lehet fizikai szabadság, vagyis lehetőség képesség valamit tenni vagy nem tenni. Személyes szabadság a szabad mozgás, a test szabad használata, mely büntetőjogi védelem alatt áll, és csak a törvényben meghatározott esetekben és formák között szorítható meg személyi szabadság korlátozása. A személyi szabadság el nem ismerésen és intézményesítésén alapult az ókori rabszolgaság, a rabszolgatartó gazdasági rendszer, a középkorban a jobbágyok földhöz kötöttsége. Az erkölcsi szabadság az ember akaratelhatározási szabadságát jelenti, ebben a formában az akarat és akaratszabadság szinonimája. Az akaratszabadságot általában csak az embernél lehet értelmezni, míg az emberen kívül eső természetet kötöttnek vagy nem szabadnak tekintik, mivel a szükségszerűség jellegével bíró természeti okság törvényének feltétlen uralma alatt áll.

Ha megszereztük azt a szemléletet, amelyről e két kérdéssel kapcsolatban itt szó van, ez eleven részévé válhatik lelki életünknek. Nem elméleti választ adok, amelyet ha egyszer megkapott az ember, pusztán az emlékezetében őrzött meggyőződésként hordoz magával.

GA4 – A szabadság filozófiája

Könyvem gondolkodásmódja szerint ez csak látszólagos válasz lenne. Nem szándékozom ilyen kész, lezárt választ adni, hanem utalást a lelki tapasztalásnak arra a területére, ahol a belső lelki tevékenység eredményeként az ember, a szükséges pillanatban, a kérdésre mindig újra elevenen kapja meg a választ.

Aki egyszer megtalálta a léleknek azt a területét, ahol ezek a kérdések felmerülnek, annak éppen e terület helyes szemlélete adja meg azt, amire az élet e két rejtélyének a megoldásához szüksége van, hogy azután azzal, amit megszerzett, járja tovább a rejtélyekkel teljes élet messzeségeit és mélységeit, ahogy azt szükséglete és sorsa előírja. Így gondoltam el ennek a könyvnek a tartalmát, amikor huszonöt évvel ezelőtt megírtam. Ma is ugyanezeket a mondatokat kell leírnom, ha meg akarom jelölni a mű fő gondolatait.

Annak idején arra szorítkoztam, hogy ne mondjak többet, mint amennyi a fenti két alapkérdéssel a legszorosabban összefügg. Ha valaki csodálkoznék azon, hogy ebben a könyvemben még szabadság célokat egyetlen ember utalás nincs a szellemi világból szerzett tapasztalatokra, amelyeket későbbi műveimben leírtam az gondolja meg, hogy itt nem a szellemi kutatás eredményeit akartam leírni, hanem csak az alapot akartam ehhez lerakni.

Amit ebben a könyvben elmondok, elfogadható olyanok számára is, akik valamilyen általuk elismert oknál fogva nem akarnak tudni szellemtudományos kutatásaim eredményeiről. Akit viszont érdekelnek a szellemtudományos eredmények, annak is fontos lehet, amit könyvemben elmondok.

szabadság célokat egyetlen ember

Ez pedig a következő: kimutatni, hogy pusztán a két előbb ismertetett és minden megismerés alapját képező kérdésre épülő elfogulatlan szemlélet elvezet ahhoz a nézethez, hogy az ember egy valóban létező szellemi világban él. Könyvemben arra törekedtem, hogy a szellemi világnak még a szellemi tapasztalás előtti megismerését bizonyítsam. És ez a bizonyítás úgy történik, hogy közben sehol sem kell az általam később közölt tapasztalatokat igénybe venni ahhoz, hogy az itt elmondottakat elfogadhatónak találjuk; feltéve, hogy a fejtegetéseknek ezt a módját el tudjuk vagy el akarjuk fogadni.

Ezért egyrészt ez a könyv tulajdonképpeni szellemtudományos írásaim mellett teljesen különálló helyet látszik elfoglalni, másrészt mégis a legszorosabban összefügg velük. Mindez arra indított, hogy tartalmát most, huszonöt év után lényeges változtatás nélkül hozzam újból nyilvánosságra.

Viszont több fejezethez hosszabb kiegészítést fűztem. Ezeket a részletes kiegészítéseket azért tartottam szükségesnek, mert azt tapasztaltam, hogy az általam mondottakat félreértették. A szövegen csak ott változtattam, ahol úgy láttam, hogy egy negyedszázad előtt nem jól fejeztem ki, amit akartam. Ez a változtatás csak rosszindulattal magyarázható úgy, mintha meggyőződésemet változtattam volna meg.

То, что Орел не является биологическим существом подобно тебе и мне, не означает, что он не живой.

A könyv már sok évvel ezelőtt elfogyott. Bár — mint az elmondottakból is kitűnik — úgy látom, hogy amit huszonöt évvel ezelőtt a fenti kérdésekről elmondtam, azt ma ugyanúgy el kell mondanom, mégis halogattam az új kiadás előkészítését. Ismételten feltettem a kérdést: nem kellene-e egyes helyeken az első kiadás óta megjelent filozófiai nézeteket is megvitatnom. Hogy azonban ezt úgy tegyem, ahogy tenni szeretném, abban meggátoltak az utóbbi időben végzett szellemtudományos kutatásaim, amelyek erősen igénybe vettek.

Emellett a mai filozófiai munkáknak a lehető legalaposabb áttanulmányozása után arról győződtem meg, hogy bármily érdekfeszítő lenne is azok megvitatása, ez nem tartozik könyvem mondanivalói közé.

Kevés kérdésre fordított annyi éleselméjűséget a világ, mint éppen erre.

szabadság célokat egyetlen ember

Vannak odaadó hívei az emberi akaratszabadság eszméjének, de ugyanakkor vannak makacs ellenfelei is. Vannak akik erkölcsi pátosszal korlátolt szellemnek nyilvánítanak mindenkit, aki tagadja az olyan nyilvánvaló tényt, mint a szabadság. Velük szemben állnak, akik a tudománytalanság tetőfokát látják abban az elképzelésben, hogy a természeti törvényszerűség az emberi gondolkodás és cselekvés területén nem érvényesül.

Ugyanazt a dolgot egyesek az emberiség legnagyobb kincsének, mások a legveszedelmesebb illúziónak tartják. Határtalan leleményességgel igyekeznek megfejteni, hogyan fér össze az emberi szabadság a természet működésével, amely természethez végül az ember is tartozik.

Mások nem kevesebb fáradozással keresnek magyarázatot arra, hogyan jöhetett létre ilyen képtelen gondolat.

Szabadság (filozófia) – Wikipédia

Hogy itt az élet, a vallás, a gyakorlati világ, a tudomány egyik legfontosabb kérdésével állunk szemben, azt minden ember érzi, akinek nem az alaposság ellentéte a legkiemelkedőbb jellemvonása. Az indifferensnek vélt választási szabadságot mindig üres fantomnak ismerte minden olyan filozófia, amely megérdemelte ezt a nevet: az emberi cselekedetek és gondolatok erkölcsi értékmeghatározását azonban ez a kérdés nem érinti. Hogy a szabadság nem állhat abból, hogy két lehetséges cselekedet közül tetszésünk szerint választhatjuk az egyiket vagy a másikat, azt ma már többnyire mindenki tudja, aki kinőtt a tudomány gyermekcipőiből.

Mindig egész határozott oka van annak, mondják, hogy több lehetséges cselekedet közül miért éppen az egyiket hajtjuk végre.

"Да, Николь", - отвечал. - "Где .

Ez világosnak látszik. A szabadságellenesek fő támadásai ennek ellenére mind a mai napig csupán a választás szabadsága ellen irányulnak. Herbert Spencer is, akinek a nézetei egyre jobban tért hódítanak, ezt mondja Die Prinzipien der Psychologie.

Német kiadás Dr. Vetter, Stuttgart, Az erre vonatkozó fejtegetések mindegyike csírájában már Spinozánál megtalálható. A szabadság eszméje ellen felhozott tiszta és egyszerű ellenvetéseit azóta számtalanszor elismételték, csak többnyire olyan agyafúrt elméleti tanokba burkolva, hogy nehéz felismerni bennük a lényeget tartalmazó egyszerű gondolatmenetet.

Kényszerűnek pedig azt, aminek a létét és működését határozott és pontos módon valami más határozza meg.

Account Options

Így például Isten jóllehet szükségszerűen, mégis szabadon létezik, mert egyedül saját természetének szükségszerűségéből létezik. Ugyanígy szabadon ismeri meg Isten önmagát és minden mást is, mert egyedül természetének szükségszerűségéből következik, hogy mindent tud.

Láthatjuk tehát, hogy a szabadságot nem a szabad elhatározásban, hanem a szabad szükségszerűségben látom. Hogy ezt világosabban lássuk, képzeljünk el egy egész egyszerű dolgot. Amikor például egy követ valami kívülről meglök és azt mozgásba hozza, a kő szabadság célokat egyetlen ember folytatja mozgását a lökést előidéző külső ok megszűnése után is.

A kő továbbmozgása azért kényszerű és nem szükségszerű, mert a külső okra visszavezethető lökés által határozható meg.

Tartalomjegyzék

Ami a kőre érvényes, az érvényes minden más dologra is — legyen az még olyan összetett és sok mindenre alkalmas — tudniillik, hogy mindennek a létét és működését határozott és pontos módon szükségszerűen valamilyen külső ok szabadság célokat egyetlen ember meg.

Mármost ez a kő, amely csak erről az igyekezetéről tud és egyáltalán nem viselkedik közömbösen, azt fogja hinni, hogy teljesen szabad és semmi más oka nincs a mozgásának mint az, hogy ő akarja.

Szöveg társkereső azonban az az emberi szabadság, amelyről mindenki azt hiszi, hogy rendelkezik vele és amely csak abban áll, hogy az emberek tudnak kívánságaikról, de nem ismerik az ezeket meghatározó okokat.

Így hiszi a gyermek azt, hogy szabadon kívánja a tejet, a dühös fiú, hogy szabadon követeli a bosszút, aki fél, a menekülést. És így hiszi a részeg, hogy szabad elhatározásából mond valamit, amit később józan állapotában szeretne ki nem mondottá tenni. És mivel ez az előítélet minden emberrel veleszületik, nem könnyű megszabadulni tőle. Mert ha azt tanítja is a tapasztalat, hogy az ember a legkevésbé sem tudja mérsékelni kívánságait, és hogy az ellentétes szenvedélyektől hajtva belátja ugyan a jobbat, de a rosszabbat cselekszi, azért az ember mégis szabadnak tartja magát és pedig azért, mert egyes dolgokat kevésbé kíván, más kívánságait pedig, korábbi dolgokra való emlékezése révén, könnyen le tudja győzni.

Amilyen szükségszerű tehát, hogy a meglökött kő valamilyen meghatározott mozgást végez, ugyanilyen szükségszerűen kellene az embernek egy cselekvést végrehajtani, ha erre szabadság célokat egyetlen ember ok készteti. Csak mert tudata van cselekvéséről, tartja magát a cselekvés szabad kezdeményezőjének. Emellett azonban nem veszi észre, hogy egy ok készteti erre, amelynek feltétlenül engedelmeskednie kell. Könnyű megtalálnunk a tévedést ebben a gondolatmenetben. Spinozának és a hasonlóan gondolkodóknak elkerüli a figyelmét, hogy az ember nemcsak cselekedeteiről tud, de tudhat azok indító okairól is.

Senki sem vitatja, hogy a gyermek nem szabad, amikor a tejet kívánja és a részeg sem, amikor olyasmit mond, amit később megbán. Egyikük sem tud az organizmusa mélyén működő okokról, amelyeknek ellenállhatatlan kényszere alatt áll. De jogosan veszünk-e egy kalap alá ilyen cselekedeteket olyanokkal, amelyeknél az ember nemcsak cselekedeteiről tud, hanem az okokról is, amelyek a cselekvésre indítják?

Egyfajta emberi cselekvés szabadság célokat egyetlen ember csak? Szabad-e tudományos alapon ugyanarra a fokra helyeznünk a katona tettét a csatatéren, a tudományos kutatóét a laboratóriumban, az államférfiét a bonyolult diplomáciai ügyekben — a tejet kívánó gyermekével?

Kétségtelen, hogy egy probléma megoldását ott kísérelhetjük meg legeredményesebben, ahol a dolog a legegyszerűbb. De sokszor okozott már nagy zavart a megkülönböztetés képességének a hiánya is.

szabadság célokat egyetlen ember

Mert mélyreható különbség van a között, ha tudom miért teszek valamit, vagy ha nem tudom. Ez magától értetődő igazságnak látszik.